Környezetünk védelme nem egyidős az emberiség történetével. A környezet védelmére mindaddig nem fordítottunk figyelmet, amíg földünk erőforrásait el nem kezdtük visszafordíthatatlan módon kizsákmányolni.
Kezdetben az ember harmonikus viszonyban volt környezetével, mert nem rendelkezett olyan tudással és eszközrendszerrel, amelynek birtokában képes lett volna környezetét veszélyeztetni. Az őskorban nem jelentett több kockázati tényezőt az ember, mint az elővilág más szereplője. Vándorló és gyűjtögető életmódja következtében nem tudott többet elvenni környezetéből, mint amennyit az a természetes megújulás folytán nyújtani képes volt számára. A letelepedéssel, a növénytermesztés és az állattenyésztés kezdetével azonban már beavatkozott a természetes körforgás folyamataiba, azonban mindezek a beavatkozások még legfeljebb helyi, regionális változásokat okoztak csupán. Mindaddig, amíg az emberi tevékenység eredményeként a környezet nem kívánatos változásai nem jelentettek globális, az egész földre kiható nem kívánatos változásokat, addig nem foglalkoztatta az emberek többségét a környezet megóvásának a kérdése.
Az ipari forradalom időszakától beszélhetünk az emberi tevékenység egész földünkre kiható következményeiről. A gőzgépek megjelenésével a szénfelhasználás drasztikus növekedése és a szén elégetése következtében a levegőbe kerülő káros anyagok mértéke már érezhetővé vált az iparosodd városokban élő valamennyi ember számára.
Később, a II. világháborút követően a vegyipar fejlődésével és a kőolajkitermelés megjelenésével már olyan anyagokat voltunk képesek előállítani, amelyek közvetlen veszélyforrást jelentettek az egész bolygóra. Az 1960-as években jelentkeztek világszerte azok a tünetek, amelyek megmutatták a környezet szennyezésének globális következményeit. Mindezek eredményeként alakultak ki a világon a környezet védelmének intézményesült rendszerei, és elkezdődött a világ országai között az együttműködés környezetünk védelme érdekében.
Az ENSZ égisze alatt számos akcióprogram került meghirdetésre és számos konferencián igyekeztek a tagországok összehangolni környezetvédelmi tevékenységeiket több, kevesebb sikerrel. Egyes területeken (pl. az ózonréteg védelme érdekében) teljes sikert ért el az összefogás, míg más területeken (pl. a széndioxid kibocsátás területén) csak a szavak szintjén van egyetértés. Az azonban bizonyos, hogy jelenlegi tevékenységeink olyan mértékben képesek hatni környezetünkre, amelyek következményeit ma még csak sejtjük.
Gyakran hallani olyan véleményt, hogy az egyes embernek nincs lehetősége megváltoztatni a nem kívánatos folyamatokat, nem képes hatni a gyáróriásokra, a globálisan működő szervezetekre, így kiszolgáltatottan végig kell néznie környezetének romlását, visszafordíthatatlan lerombolását. Ha ez a vélemény elfogadható lenne, akkor ez azt jelentené, hogy nem mi emberek, hanem valaki más okozza a környezeti ártalmakat, márpedig a globális folyamatok mögött az egyes emberek állnak. Az egyes ember dönti el, hogy mit vásárol meg, mit fogyaszt el, mire van szüksége, tehát fogyasztási szokásainkkal, szükségleteinkkel, magatartásunkkal mi vagyunk a gyáróriások, globálisan működő szervezetek tevékenységének a megrendelői, így nem háríthatjuk a felelősséget másokra. Rajtunk múlik, hogy milyen termékeket fognak gyártani a gyáróriások, milyen tevékenységet fognak végezni a globális szervezetek. Ha előnyben részesítjük a környezetkímélő termékeket, ha lemondunk a pazarlásról, ha takarékosan és valódi szükségleteinkhez mérten használjuk fel a rendelkezésünkre álló erőforrásokat, és gondoskodunk az általunk „termelt” hulladékok megfelelő kezeléséről, akkor egy élhetőbb világot teremtünk meg magunknak, és hagyunk hátra utódaink számára.
Mi a szerepe a környezetvédelmi termékdíjnak?
A környezetvédelmi termékdíjról az elmúlt időszakban sokan úgy gondolták, hogy egy adó, míg mások szerint a hulladékgazdálkodási kötelezettség pénzügyi fedezete. Valójában mindkét funkciót betölti a környezetvédelmi termékdíj napjainkban. Azonban az Országgyűlés előtt lévő T/1848. számú törvénymódosítás indoklása szerint 2023. július 1-jétől már nem lát el kettős funkciót a környezetvédelmi termékdíj: "A környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Ktdt.)
módosítását elsődlegesen a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer átalakítása indokolja.
A 2023. július 1-jén induló koncessziós rendszer keretében működő átalakított kiterjesztett gyártói
felelősségi rendszerben a gyártó viseli a pénzügyi felelősséget a termék életciklusa során a
hulladékká válást követően a hulladékkezelésért. A hulladékgazdálkodási kötelezettségek
teljesítését a gyártók által fizetendő pénzügyi hozzájárulásból a koncessziós társaság valósítja meg.
Jelenleg a termékdíjból származó bevételek teremtik meg a termékdíjas termékekből keletkezett
hulladékok gyűjtésének és hasznosításának finanszírozási alapját. Az ezzel kapcsolatos állami
feladatokat állami hulladékgazdálkodást közvetítő szervezet látja el. A koncessziós rendszerben
működő kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer indulásával ez az állami szerepvállalás megszűnik.
Ezzel összefüggésben a termékdíj elveszti jelenlegi hulladékhasznosításra irányuló forrásteremtő
funkcióját, az a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerbe kerül át.
A környezetvédelmi termékdíj kizárólag gazdasági szabályozóeszközként a kereslet
befolyásolására, a fogyasztói szokások alakítására irányul, mivel a termékdíj azokra a termékekre
került megállapításra, amelyek nagy mennyiségük miatt vagy környezetre veszélyes jellegük
folytán komoly hulladékgazdálkodási problémát okoznak."
Melyek a termékdíjköteles termékek?
Termékdíjköteles termékek (termékárámok):
- az akkumulátor;
- a csomagolószer;
- az egyéb kőolajtermék;
- az elektromos, elektronikus berendezés;
- a gumiabroncs;
- a reklámhordozó papír;
- az egyéb műanyag termék;
- az egyéb vegyipari termék;
- az irodai papír.
A fentiekben leírt termékáram megnevezések nem határozzák meg pontosan az adott termékárm alá tartozó termékeket, ezért a Ktdt. egyrészről egyes termékáramok esetében forgalom-meghatározással (csomagolószer; elektromos, elektronikus berendezés; reklámhordozó papír; irodai papír) pontosítja a termékáram tartalmát, mésrészről valamennyi termékáram esetén az 1. mellékletben vámtarifaszámokkal és az azokhoz tartozó árumegnevezésekkel pontosan meghatározza a termékáram tartalmát.
A Ktdt. rögzíti azt is, hogy új termékdíjköteles termék jön létre, ha a feldolgozás, megmunkálás következtében a termék 1. mellékletben meghatározott vámtarifaszáma, illetve a törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározott környezetvédelmi termékdíjkódjának vagy csomagolószer esetében a csomagolószer-katalógus szerinti kódszámának első három jegye megváltozik.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a létrejött új termékdíjköteles termékre új termékdíjkötelezettség keletkezik.
A következő részben az egyes termékáramokat mutatjuk be részletesen.